Az acélimporttal rendszeresen foglalkozó vállalkozások számára a Mill Test Certificate nem újdonság. MTC-t eddig is kértek számos acéltermékhez, és az orosz szankciók miatt az elmúlt években a származás igazolása is a vámkezelés fontos részévé vált. Jogosan merül fel tehát a kérdés: mi változott 2026. október 1-jétől? A válasz nem maga az MTC. Az újdonság az, hogy az EU az érintett acéltermékeknél külön vámjogi adatként követeli meg az olvasztás és öntés országának bejelentését, valamint az ezt és az olvasztási számot alátámasztó bizonyítékot.
Röviden a lényeg
2026. október 1-jétől nem az MTC vált újdonsággá. Az érintett acéltermékeknél új vámjogi követelmény az olvasztás és öntés országának bejelentése, valamint az ezt és az olvasztási számot alátámasztó bizonyíték. 2027. szeptember 30-ig MTC hiányában más megfelelő dokumentumok is elfogadhatók. A követelmény a 833/2014/EU rendelet szerinti orosz szankciós származásigazolás mellett, azzal párhuzamosan alkalmazandó.
Új vámjogi követelmény
Az MTC régóta része az acélkereskedelemnek. Az üzemi vizsgálati bizonylat jellemzően az adott gyártási tétel azonosítását, anyagminőségét, kémiai összetételét és egyéb műszaki adatait dokumentálja. Az orosz szankciók bevezetése óta pedig az MTC a felhasznált vas és acélalapanyag származásának igazolásában is fontos szerepet kapott.
A 2026. október 1-jén alkalmazandóvá vált új szabály azonban más kérdést tesz fel. Az (EU) 2026/1384 rendelet I. mellékletében szereplő acéltermékek szabad forgalomba bocsátásakor az importőrnek be kell jelentenie, hogy melyik országban történt az acél olvasztása és öntése. Emellett az olvasztási számnak – a gyakorlatban gyakran heat numberként ismert azonosítónak – is rendelkezésre kell állnia.
Az „olvasztás és öntés” országa nem egyszerűen az exportáló ország és nem feltétlenül a késztermék származási országa. Az uniós rendelet azt a helyet érti alatta, ahol a nyersacélt vagy vasat először folyékony formában előállítják, majd első szilárd formájába öntik. Egy később más országban hengerelt, megmunkált vagy más módon feldolgozott terméknél ezért az olvasztás és öntés országa eltérhet attól az országtól, ahonnan a készterméket az EU-ba exportálják.
Magyarországon ennek közvetlen vámtechnikai következménye is van. A NAV 2026. szeptember 30-i tájékoztatója szerint az olvasztás és öntés helye szerinti országot Y376–Y388 TARIC-kódokkal, az azt alátámasztó bizonyíték típusát pedig C131–C139 kódokkal kell feltüntetni. A NAV egyértelműen jelzi: az érintett vám-árunyilatkozatok csak ezekkel a kódokkal fogadhatók el.
Mi változik a gyakorlatban, ha MTC eddig is volt?
A legfontosabb változás az, hogy már nem elég pusztán rendelkezni egy MTC-vel. A dokumentációnak az új vámjogi követelmény teljesítésére is alkalmasnak kell lennie: igazolnia kell az olvasztás és öntés országát és az olvasztási számot.
Ez azért lényeges, mert maga az Európai Bizottság is abból indul ki, hogy az MTC nem harmonizált dokumentum, és eredetileg nem kifejezetten az olvasztás és öntés országának bizonyítására hozták létre. Vagyis két különböző gyártó MTC-je eltérő adattartalommal készülhet. A korábban megfelelőnek tekintett bizonylat ezért nem feltétlenül tartalmaz automatikusan minden olyan adatot, amelyet az új rendszer megkövetel.
Ha az MTC-ből hiányzik valamely szükséges információ, a 2026/1963/EU végrehajtási rendelet lehetőséget ad arra, hogy azt más dokumentum egészítse ki. Ilyen lehet például számla, szállítólevél, minőségi tanúsítvány vagy szerződéses záradék, tartós szállítói nyilatkozat, gyártási dokumentáció, az exportáló ország vámokmánya, kereskedelmi levelezés vagy gyártási leírás.
Az első évben ennél is rugalmasabb a rendszer. 2027. szeptember 30-ig MTC hiányában ezek a másodlagos dokumentumok önálló bizonyítékként is elfogadhatók, ha tartalmazzák az olvasztás és öntés országát és az olvasztási számot. Ez azonban nem egyéves haladék az új kötelezettség teljesítésére. A bejelentési és bizonyítási kötelezettség már 2026. október 1-jétől él, átmenetileg csak a bizonyítás módja rugalmasabb.
A régi és az új követelmény egymás mellett él
A helyzetet az teszi könnyen félreérthetővé, hogy az acélimportnál már korábban is létezett olyan szabály, amelyhez MTC-t kérhettek. A 833/2014/EU rendelet Oroszországgal szembeni szankciói alapján a XVII. mellékletben szereplő, harmadik országban feldolgozott vas- és acéltermékeknél bizonyítani kell a feldolgozáshoz felhasznált, érintett vas és acélalapanyag származási országát.
A két ellenőrzés azonban nem ugyanaz. A szankciós rendszer alapvető kérdése az, hogy honnan származott a harmadik országban feldolgozott termékhez felhasznált acélalapanyag, és kizárható-e a tiltott orosz származás. Az új rendszer ezzel szemben azt kéri számon, hogy fizikailag melyik országban történt az olvasztás és öntés, valamint mi az adott olvasztás azonosítója.
Ugyanaz az MTC mindkét kötelezettséghez tartalmazhat használható információkat, de ettől még két külön jogi követelményről beszélünk. A VLASZSZ által továbbított NAV-tájékoztatás ezért arra is felhívja a figyelmet, hogy amikor mindkét szabályozás alkalmazandó, a hozzájuk kapcsolódó TARIC-igazoláskódokat együttesen kell alkalmazni.
A valódi feladat: ellenőrizni kell az MTC adattartalmát
Egy rendszeresen acélt importáló vállalkozásnak tehát nem feltétlenül teljesen új dokumentációs rendszert kell felépítenie. Sok esetben a beszállítótól eddig is érkezett MTC. Most azonban azt kell ellenőrizni, hogy a meglévő tartalom valóban megfelel-e az új követelménynek.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy már a megrendelés előtt érdemes tisztázni: az adott vámtarifaszám az új szabály hatálya alá tartozik-e; az MTC egyértelműen tartalmazza-e az olvasztás és öntés országát és az olvasztási számot; valamint rendelkezésre állnak-e a szankciós szabályok teljesítéséhez szükséges származási bizonyítékok is.
Ez különösen a kereskedőtől vagy több közvetítőn keresztül történő beszerzéseknél lehet fontos. A közvetlen gyártó jellemzően közelebb van az olvasztási adatokhoz, egy hosszabb kereskedelmi láncban viszont könnyen előfordulhat, hogy a végső exportőr dokumentumaiból ezek már nem állapíthatók meg megfelelően.
A NAV a vám-árunyilatkozaton bejelentett bizonyítékok megfelelőségét ellenőrzi. Ha az előírt adat nem igazolható megfelelő és ellenőrizhető dokumentummal, az nem egyszerűen hiánypótlási kényelmetlenség: az uniós szabályozás szerint a behozatal elutasításához vezethet.
Ezért 2026. október 1-jétől az acélimportőr számára a helyes kérdés már nem az, hogy „van-e MTC az áruhoz?”. Inkább az, hogy „az MTC-m alkalmas-e arra, amit most a vámhatóság igazolni kér?”
Ez apró megfogalmazásbeli különbségnek tűnhet. A vámkezelésnél azonban nagyon is valós különbséget jelent.
Letölthető segédlet
A könnyebb gyakorlati alkalmazás érdekében külön Excel-segédletben összegyűjtöttük az (EU) 2026/1384 rendelet I. melléklete alapján érintett KN- és TARIC-kódokat. A táblázat kategóriánként és termékcsoportonként rendszerezi az érintett termékeket, és tartalmazza a 2026. október 1-jétől alkalmazandó melt and pour előíráshoz kapcsolódó vám-árunyilatkozati és bizonyítékkódokat is.
Források: Nemzeti Adó- és Vámhivatal, Olvasztás és öntés országának bejelentése acéltermékek importjánál (2026. szeptember 30.); Nemzeti Adó- és Vámhivatal, Harmadik országban feldolgozott vas- és acéltermékek származásának bizonyítékai (2026. február 19.); A Bizottság (EU) 2026/1963 végrehajtási rendelete (2026. augusztus 28.) az importőrök által az olvasztás és öntés helye szerinti ország igazolására benyújtandó bizonyítékok típusának meghatározásáról (EUR-Lex); az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2026/1384 rendelete (2026. június 17.) az uniós acélpiacot érintő globális kapacitásfelesleg kereskedelmi hatásainak kezeléséről; a Tanács 833/2014/EU rendelete az Oroszország Ukrajnát destabilizáló intézkedései miatt hozott korlátozó intézkedésekről.





